Gjúdon, kacudon, kaiszendon… Észrevetted ezt az apró „don” szótagot, amely a „donburi” ételek egész gazdagságát és változatosságát adja? Japánban ugyanis hihetetlenül sokféle donburi recept létezik, ahol egyébként a japán konyha egyik alapételének számít. De pontosan mit is jelent a donburi?
Mi is az a donburi?
Japánul a „donburi”, amelyet olykor „don”-ra rövidítenek, elsősorban egy nagy tálat jelöl. Tehát csak magát az edényt. Néha „donburi-mono” néven is találkozhatunk vele, ami azt jelenti, hogy „valami egy tálban”. És itt kezd igazán érdekessé válni a dolog!
A donburi mint étel tehát fehér rizsből áll, amelyet a legkülönfélébb húsokkal gazdagítanak, a csirkétől a sertésen át a tempuráig, sőt akár halat vagy halikrát is használhatnak hozzá… Találunk benne zöldségeket és buggyantott tojást is, mindezt egy szószban párolva, mint amilyen a mirin vagy a dasi.
Vigyázat, ne keverjük össze a takikomigohannal, amelynek a mame gohan szép példája. Ennél ugyanis a rizst külön főzik meg
Több receptváltozat is létezik, attól függően, hogy melyik évszakhoz, melyik régióhoz vagy milyen felhasznált hozzávalókhoz kötődik. A híres „don” utótagról ismerheted fel őket. Természetesen vannak népszerűbb és kevésbé népszerű receptek, mint a butadon, a kacudon, a gjúdon, az ojakodon… Mindazonáltal ez egy olyan étel, amelyet bárki a maga módján újragondolhat. Japánban ezeknek a személyes átdolgozásoknak még neve is van: „pászonaru-don”, azaz angolul „personal-don”!
Érdekesség: mivel a donburi nem egy egyértelműen meghatározott fogalom, az „All Japan Donburi Szövetség” úgy rendelkezett, hogy egy donburi-tálnak több mint 15 centiméteres sugarúnak, öt centiméter magasnak kell lennie, és tartalmaznia kell egy feltétet a rizsen. Nagyon technikai, mondhatnád. Mindazonáltal ez nem egy hivatalos és merev szabály. Ha a rizses tál kisebb, és nincs benne sok feltét, akkor is donburinak tekinthető. Végső soron éppen ez adja az étel sokoldalúságát!
Honnan származik a donburi?
A donburi eredete állítólag a Muromacsi-korszakig nyúlik vissza, amelyet 1330 és 1570 közé tesznek. Akkoriban „hóhan” néven ismerték. Ez egy zöldségekkel borított, húslevessel meglocsolt rizses tál volt. Ebben a szakaszban még nem tartalmazott húst.
Az akkori donburi vegetáriánus étel volt, amelyet a templomokban szolgáltak fel. Csak néhány évszázaddal később, 1603-tól (Edo-korszak) kezdtek több, e téren szakosodott étterem olyan ételt felszolgálni, amelyet ettől fogva „donburinak” neveztek. Mivel egyszerre volt laktató, vigasztaló és mindenekelőtt olcsó étel, a donburi gyorsan nagyon népszerűvé vált a régi Tokióban. Annál is inkább, mert gyorsan el lehetett készíteni és el lehetett fogyasztani!
A ma ismert donburi állítólag a 19. század elején született meg. Egy rizses tál volt, grillezett angolnával felszolgálva és szójaszósszal ízesítve (ezt ma unadon néven ismerik). Az évek során a hozzávalókat és a feltéteket egyre változatosabbá tették, ami a mai donburi egyediségét és gazdagságát adja.
Hogyan együk a donburit?
A legtöbb japán étteremben a donburit egy kis miszolevessel és néhány fűszerrel-feltéttel szolgálják fel, mint amilyen a nori, a szezámmag, a savanyított gyömbér vagy a sicsimi togarasi.
A donburin rajta hagyják a fedőt, egyrészt azért, hogy az étel a lehető legjobban megőrizze a melegét, másrészt azért, hogy a hozzávalók ízei jól átjárhassák egymást. A japánok hagyományosan evőpálcikával fogyasztják a donburit, de bizonyos recepteknél a leveseskanál sem zárható ki.
Donburi és bibimbap: mi a különbség?
Bár mindkettő feldobott rizses tálból álló étel, a donburit és a bibimbapot meg kell különböztetnünk egymástól. Először is, a bibimbap Koreából származik, míg a donburi Japánból. Másodszor, a koreai változatot gocsudzsanggal, egy erjesztett vörös chilipasztával tálalják, és a tál alját egy réteg főtt rizzsel borítják.
Erre azt mondhatnád, hogy nagyon hasonlít a poke bowlra is. Tévedés. Ez utóbbi egy hawaii étel, amely eredetileg nyers halból készül. Hidegen tálalják, míg japán megfelelőjét melegen szolgálják fel.
Milyen különböző donburifajták léteznek?
Ahogy röviden már említettem, többféle donburi létezik, amelyek közül egyesek népszerűbbek a többinél.
Közéjük tartozik az ojakodon, amely csirkéből és tojásból áll és dasival ízesítik, ennek unokatestvére a tojásos és marhahúsos tanindon, a grillezett sertéshúsból készülő tokasi butadon, a kacudon, amelyben panírozott és kisütött tonkacu sertésszelet van, de a marhahússzeletkékkel készülő gjúdon, a grillezett angolnás unagidon, a hidegen, szasimivel fogyasztott kaiszendon, a tempurás tendon, a pácolt nyers tonhalas és norival megszórt magurodon, a darált húsból készülő szoboro don is… Tudni kell, hogy a lista korántsem teljes, mindenki megtalálhatja benne az ízlésének megfelelőt.
Egyébként ez egy nagyon egyszerűen otthon elkészíthető étel. Ha van maradék húsod és néhány zöldséged (hagyma, gomba, sárgarépa…), akkor már csak a rizst kell megfőznöd és kiválasztanod a szószt, amellyel talán összeállíthatod a saját „pászonaru-donodat”!
A szószok elengedhetetlen alapjai közül választhatsz a szójaszósz, a mirin és a dasi közül, ha a japán konyhánál szeretnél maradni. Ami a rizs fajtáját illeti, a japonica a leggyakrabban használt rizs a donburiban, mert ragadós és enyhén édeskés.
