Könnyű, agar-agarral és vörösbabpasztával készült yōkan, finoman édes, amelyet jól behűtve érdemes tálalni, miután tökéletesen megdermedt a hűtőben. Fülledt az idő, az embernek alig van étvágya, mégis három falat alatt eltűnik egy hűtőből kivett szelet mizu yōkan. A tömb megremeg a kanálon, tisztán törik, majd azonnal elolvad a nyelven, maga […]
Melengető japán zenzai lassan főtt, finoman édes azukibabbal, puha shiratama gombócokkal tálalva. Odakint hideg van, a kezek átfagytak, és a tál gőzölögve érkezik: sötétvörösen, a tetején egy darab mochi, amely még mindig duzzad. Az első kanál édes, de nem émelyítő, mert egy csipet só szépen kiemeli a bab ízét. Az […]
Selymes paneergombócok elefántcsontszínű kesudiós szószban – a mogul udvari konyha nagy vegetáriánus klasszikusa. A Malai Koftát akkor választjuk, amikor valami selymesebbre vágyunk, nem pedig csípősre. A szósz halvány, szinte elefántcsontszínű, illatában ott a zöld kardamom és az ujjak között elmorzsolt kasuri methi. Alatta lapulnak az aranybarnára sült gombócok, amelyek úgy […]
Letisztult japán őszi leves: kristálytiszta dashi, matsutake gomba illatával. A gőz felszáll a fedeles, lakkozott tálból, és magával hozza az egész őszt: fenyőtűt, melengető fűszereket, nedves földet. A fedő alatt a lé áttetsző marad, alig sejthető aranyló árnyalattal. Egyetlen gomba is elég ahhoz, hogy az egész levest belengje az illata. […]
Blansírozott spenót őrölt fehér szezámból készült, édeskés-sós, finoman mogyorós illatú szószba forgatva. Egy kis tál csillogó, alig langyos spenót, és máris a szezám kerül a középpontba. Az őrölt fehér szezámból készült szósz minden levelet bevon: lágy, enyhén édeskés, a háttérben pedig ott van a pirított magvak meleg, mogyorós aromája, amitől […]
Ma megmutatom nektek az IGAZI ázsiai chilis olaj receptjét. Az utóbbi időben rengeteg receptet láttam felbukkanni, és ami ezekben — akárcsak sok itteni étteremben — elszomorít, az az, hogy teljesen jellegtelenek. Nincs bennük semmi. A chilis olaj nem arról szól, hogy csak beleteszünk egy kis fokhagymát, egy kevés chilit a […]
Egy nyári japán rizsétel, amelyben az édes kukorica és a csutkája az egész lábast illatosítja, vaj és alaplé nélkül. Tombol a nyár, a kukorica ilyenkor a legédesebb, és épp ekkor érdemes a rizshez adni. A tōmorokoshi gohan illata olyan, mint a vajas kukoricáé, pedig a fazékba egyetlen darabka vaj sem […]
Kagoshima egyik jellegzetes rizsétele, amelyben lisztes édesburgonya-kockák főnek együtt a rizzsel, mindezt csupán egy csipet só és fekete szezám emeli ki. Ahogy hűvösödnek az esték, egy tál még gőzölgő rizs, benne aranyló édesburgonya-kockákkal, elég ahhoz, hogy meghitté tegye az asztalt. Illata a gesztenyét idézi: lágy, mégis visszafogott, távol a desszertek […]
A koreai bárok nagy klasszikusa : édes kukorica nyúlós mozzarella alatt, forrón, sercegő serpenyőben tálalva. Egy fekete serpenyő sercegve érkezik az asztalhoz, az édes kukoricaszemek fénylenek a majonéztől és a vajtól, az aranyszínű mozzarellaréteg pedig hosszú szálakban nyúlik, ahogy belemártjuk a pálcikát. A koreai corn cheese nem az egyensúlyra törekszik: határozottan […]
Autentikus, üdítően friss hiyayakko: gyömbérrel és újhagymával megszórt selyemtofu, kombuval ízesített szójaszósszal. Amikor meleg van, az étvágy gyakran elmarad – de egy jól behűtött tömb tofu így is pillanatok alatt elfogy. A hiyayakko épp az ellentétekre épít: a tofu selymes frissességére, a gyömbér csípősségére, a negi roppanósságára és arra az […]
English (Angol)
Français (Francia)
Español (Spanyol)
日本語 (Japán)
Deutsch (Német)
Dansk (Dán)
Nederlands (Holland)
Norsk bokmål (Norvég bokmål)
Italiano (Olasz)
Português (Brazil)
Português (Portugál)
한국어 (Koreai)
Magyar
Polski (Lengyel)
Română (Román)
ไทย (Tájföldi)
繁體中文 (Hagyományos kínai)
Svenska (Svéd)
العربية (Arab)
עברית (Héber)
Türkçe (Török)
Ελληνικά (Görög)
हिन्दी (Hindi)