Az eső már a serpenyőben megérkezik, még mielőtt az ablakot elérné : az olaj serceg, a tészta finoman sistereg, az újhagymák megpuhulnak, és zöld, lágy, szinte édeskés illatot árasztanak. A jó pajeont a hosszában egymás mellé rendezett újhagymákról lehet felismerni, amelyeket épp csak annyi tészta fog össze, amennyi éppen összetartja őket.
A szélei kellemesen roppannak, a belseje puha marad, és bőven jut bele újhagyma. Ha a rokonait keressük, a vietnámi bánh xèo vagy a japán okonomiyaki szintén a tészta és a feltét találkozására épül, de egészen más felépítésben. Röviden: igazi felfedezésre váró finomság.
Egy másik nagy koreai klasszikus, a bibimbap, egy teljes értékű tálétel
Mi is az a pajeon ?
A név egyszerű: a pa jelentése „újhagyma”, a jeon pedig a tésztába vont, majd serpenyőben sütött fogások egy egész családját jelöli. A koreai konyhában a jeon megőrzi a fő alapanyag karakterét, legyen szó cukkiniről, mint az aehobak jeon esetében, vegyes zöldségekről, mint a yachaejeon, vagy – mint itt – egész újhagymáról.
A pajeon különbözik a buchimgae-tól, ahol a tészta dominál, az apróra vágott hozzávalók pedig eltűnnek egy tömör lepényben. Egy igazán autentikus pajeonban az újhagymák jól kivehetők, és egészben maradnak, gyakran jjokpa (joseoni újhagyma) formájában, egymás mellé rendezve a serpenyőben.
A tészta itt csak kötőanyag, nem a főszereplő. A búzaliszt adja a szerkezetét, a keményítő a törékeny ropogósságot, a jeges víz pedig visszafogja a gluténképződést. A klasszikus pajeont szójaecetes mártogatóval tálalják.
A busani Dongnae-féle pajeon egészen más elv szerint készül : gazdagabb, puhább, tele van tenger gyümölcseivel, és chojanggal tálalják, egy gochujangból és ecetből készült, élénk ízű szósszal, amely közel áll a bibimbaphoz kínált szószhoz.
Ha egy igazán melengető koreai ételre vágyik, próbálja ki a dakgalbit
Az amerikai liszttől az esős estékig
A pajeon története a jeon tágabb történetének része. A Joseon-udvarban ezeket a kifinomult fogásokat jeonyuhwa-nak hívták, vagyis „olajban sült virágoknak”. Ennek ellenére a pajeon neve a korszak nagy szakácskönyveiben nem bukkan fel : sem az 1670-es Eumsik Dimibangban, sem a XIX. század végi Siuijeonseoban, amely még egy verébből készült jeont is említ.
Az első nyomtatott említés 1946-ból származik, Bang Sin-young Chosun Eumsik Mandeuneun Beop című művéből : búzaliszt, tojás, só, újhagyma, vaslapon sütve. A koreai háború (1950–1953) után az amerikai segély nagy mennyiségű búzát juttatott az országba.
A korábban drága búza széles körben elérhetővé vált, az otthoni konyhák pedig ehhez igazították a serpenyős sütés hagyományait. Ez az időszak azt is megmagyarázza, miért kapott a liszt fontos szerepet más népszerű fogásokban is, például a koreai corn dogban.
Ha egy tartalmas, közösen fogyasztható fogást keres, a gamjatang kihagyhatatlan
Busan Dongnae negyedében az 1930-as években, a Dongnae piac környékén alakult ki a pajeon saját változata. Ez a bőséges lepény, amely tele van rizsliszttel, tenger gyümölcseivel és újhagymával, ugyanúgy Busan tengeri alapanyagaiban gyökerezik, mint az eomuk.
A koreai kultúrában a pajeon máig az esős napokhoz kötődik. Gyakran makgeollival fogyasztják, amelynek enyhe pezsgése és tejsavas savanykássága szépen ellensúlyozza az olajat és a sót. Egy kimchi jjigae is tökéletesen felmelegíti a nyirkos estéket.
A pajeon fő összetevői
A joseoni újhagyma (jjokpa) adja az étel alapját. Egészben vagy hosszában félbevágva, párhuzamosan rendezik el, hogy megadja a pajeon jellegzetes szerkezetét. A tészta váza búzalisztből áll, a vékonyan roppanós szélekhez pedig burgonya-, kukorica- vagy tápiókakeményítő kerül. A jeges vagy szénsavas víz lassítja a gluténképződést, és könnyedebbé teszi az állagot. A tojás opcionális, finom kötőanyag.
A haemul pajeonhoz osztrigát, garnélarákot, tintahalat és kagylót adnak, jól lecsepegtetve, hogy ne áztassák el a lepényt. A ferdére vágott piros és zöld csilipaprikák színt és enyhe csípősséget adnak. A koreai konyhában töltve és rántva is kedvelik őket, mint a gochu twigim esetében.
A roppanós, friss, zöldfűszeres minari alapvető eleme a dongnae-i változatnak.
Édes vonalon a hotteokok a koreai utcai konyha fahéjas, töltött lepényei
A klasszikus pajeont szójaecetes mártogatóval kínálják. A dongnae-i változat inkább az ecetes, enyhén csípős chojangot kedveli. Az édesrizslisztből és sima rizslisztből készült tészta chaljin, vagyis rugalmas, enyhén ragacsos állagot ad, amellyel a gyeongdan esetében is találkozhatunk. A szardellából és dasimaból főzött alaplé belülről ízesíti a tésztát, és a jjamppong tengeri, sós mélységét idézi.
Keverd össze a vizet a sóval, hogy enyhén sós öblítővizet kapj.
600 g víz, 2 g só
Az öblítővízben óvatosan mosd át a kékkagylót, a vénuszkagylót és az osztrigát. Finoman mozgasd meg őket, hogy ne sérüljenek, majd csepegtesd le szűrőben.
100 g kékkagylóhús, 70 g vénuszkagylóhús, 70 g osztrigahús
Vágd a tenger gyümölcseit körülbelül 1 cm-es darabokra.
Fűszerezd sóval és borssal, majd hagyd állni körülbelül 10 percig.
1 teáskanál só, 1 csipet bors
A zöldségek előkészítése
Tisztítsd meg az újhagymát, mosd meg alaposan, majd vágd körülbelül 10 cm-es darabokra.
200 g újhagyma
A zöld és a piros chilit vágd ferdén, körülbelül 2 cm hosszú és 3 mm vastag darabokra.
15 g zöld chili, 10 g piros chili
A tészta elkészítése
Egy keverőtálban dolgozd össze a búzalisztet, a rizslisztet, a sót és a vizet, amíg sima, csomómentes tésztát nem kapsz.
95 g búzaliszt, 30 g nem ragacsos rizsliszt, 1 g só, 200 g víz
Verd fel a tojást egy külön tálban.
1 tojás
A szósz elkészítése
Keverd össze a szójaszószt, a rizsecetet, a vizet és az őrölt fenyőmagot, majd tedd félre tálalásig.
Marc vagyok! Tarts velünk, és tanuld meg, hogyan készíthetsz finom ázsiai ételeket magadnak és szeretteidnek, valamint fedezd fel az éttermek konyhai trükkjeit!