Fedezz fel egy ínycsiklandó receptet a japán dorayakihoz: ez a pihe-puha japán palacsinta az amerikai palacsintára emlékeztet, csak édes töltelékkel, szendvicsszerűen összeállítva igazi édes falatként
Mi az a dorayaki?
A dorayaki japán desszert: két puha, édes, amerikai palacsintára emlékeztető korongból álló kis szendvics, közepén édes vörösbabpasztával (anko).
Ez a finomság világszerte ismert, különösen a 70-es évekből származó Doraemon rajzfilmfigurának köszönhetően, aki képtelen ellenállni ennek a nassolnivalónak, és emiatt minden dorayakival kapcsolatos csapdába belesétál.
Naomi Kawase 2015-ben bemutatott „Tokiói történet” című filmje szintén fontos szerepet játszott abban, hogy a dorayaki Franciaországban is népszerűvé vált. A film egy tokiói kis dorayakiüzlet történetét követi, amelyet egy zárkózott férfi vezet; az élete akkor fordul fel teljesen, amikor megérkezik egy idős asszony, aki az anko igazi szakértője.

Anko-szakértő?
Bizony. A japán gasztronómiai kultúrában éppen azt szeretem, hogy a főzés minden apró részletét, még a legspecifikusabbakat is, képesek a végletekig tökéletesíteni, szakértői szintre emelni… Mit is beszélek? Mesteri szintre.
Míg Franciaországban tréfásan azt mondanánk, hogy „kebabmester”, Japánban egyáltalán nem vicc, ha valakit szusimesternek, mochimesternek vagy, mint ebben az esetben, vörösbabpaszta-szakértőnek neveznek.
Erről bővebben is írok az anko receptemben, de röviden: két nagy kategória létezik, és mindkettőt technikailag egészen magas szintre lehet fejleszteni, hogy elérjük az úgynevezett „tökéletes” állagot. Ennél mélyebbre most nem merészkedem, ezt meghagyom a téma mestereinek.

Japánban a dorayakit nemcsak desszertként szeretik, hanem energiadús harapnivalóként is, amelyet a nap bármely szakában szívesen fogyasztanak. A „dora” szó gongot jelent, és a dorayaki formájára utal, míg a „yaki” a sütött, grillezett vagy pirított elkészítési módot jelöli, akárcsak a yakitori, a yakisoba és a yaki udon esetében.
Ezeket a kis édességeket különösen reggelire vagy uzsonnára fogyasztják szívesen, mert egyszerre idéznek fel vigasztaló és nosztalgikus hangulatot. Sok japán számára a dorayaki az otthonos megnyugvás szinonimája: teával vagy kávéval kísérve egy pillanatnyi csendet és édességet ad, egyszerűségében zárva magába a pillanat szépségét.
A dorayaki fő hozzávalói

Tojás: Nagyon fontos az állag szempontjából, és a recept magas tojástartalma adja azt a szép sárga színt is, amely megkülönbözteti a dorayakit az amerikai palacsintától.
Liszt: Ehhez sima, általános felhasználású búzalisztre van szükség, nem kell túlbonyolítani; a T45 vagy T55 típusú liszt is megfelel. Ezúttal nem úgy van, mint a dango esetében: itt teljesen hétköznapi lisztről van szó.
Édes vörösbabpaszta: Nos, a vörösbabpaszta egyszerűen mennyei. Kanállal tudnám enni. De legyünk teljesen világosak: azt töltötök bele, AMIT CSAK SZERETNÉTEK. Amíg édes és kenhető, működni fog. Lehet gesztenyekrém, feketeszezám-paszta, lótuszpaszta, tarópaszta, mungóbabpaszta vagy akár a nagymamátok eperlekvárja is: kísérletezzetek bátran!
A cukor: Kényes téma. A közönségem már rég kiszúrta a cukorfüggőségemet (a fokhagymafüggőségem mellett), és gyakran szerettek kevesebb cukrot tenni a receptjeimbe. Míg az amerikai anyukám cookie-jainál ez nem változtat sokat, itt kis mennyiségekkel dolgozunk, és ha túlzottan csökkentitek a cukrot, az tényleg hatással lehet a végeredményre. Csak saját felelősségre.

Hozzávalók
- 4 nagy tojás
- 140 g cukor
- 2 evőkanál méz
- 160 g finomliszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 evőkanál víz
- semleges ízű olaj a serpenyő kikenéséhez
- 520 g édes vörösbabpaszta anko; helyettesíthető kenhető édes krémmel vagy akár gesztenyekrémmel is
Utasítás
A tésztához
- Egy nagy tálban keverjük össze a tojásokat, a cukrot és a mézet. Alaposan verjük fel, amíg a keverék habos nem lesz.4 nagy tojás, 140 g cukor, 2 evőkanál méz

- Szitáljuk a lisztet és a sütőport a tojásos keverékhez, majd keverjük teljesen simára.160 g finomliszt, 1 teáskanál sütőpor

- Tegyük a tálat a hűtőbe, és pihentessük a tésztát 15 percig.
- Pihentetés után a tészta lazább és kissé simább lesz. Keverjük bele a víz felét, majd ellenőrizzük az állagát: az amerikai palacsintatésztához hasonló sűrűségűnek kell lennie. Szükség esetén adjuk hozzá a maradék vizet is, amíg el nem érjük a megfelelő állagot.2 evőkanál víz
A sütéshez
- Melegítsünk fel egy nagy tapadásmentes serpenyőt nagyon alacsony lángon 5 percig. Érdemes lassan felmelegíteni a serpenyőt. Amikor már kellően átmelegedett, emeljük a hőt közepesnél alacsonyabb fokozatra. Mártsunk egy papírtörlőt a semleges ízű olajba, kenjük ki vele a serpenyő alját, majd teljesen töröljük le az olajat. Ez a kulcsa annak, hogy a dorayaki egyenletesen aranybarna legyen.semleges ízű olaj a serpenyő kikenéséhez

- Egy merőkanállal vagy kis mérőpohárral öntsünk 3 evőkanál tésztát körülbelül 8 cm magasról a serpenyőbe, hogy 8 cm átmérőjű palacsintát kapjunk. Egyszerre csak egy palacsintát süssünk.

- Amikor buborékok kezdenek megjelenni a felületén, fordítsuk meg a palacsintát, és süssük meg a másik oldalát is.

- Ezután tegyük át egy tányérra, és takarjuk le nedves konyharuhával, hogy ne száradjon ki. Szükség esetén az adagok között újra kenjük ki a serpenyőt. Ugyanígy süssük meg a többi palacsintát is.
A dorayaki összeállítása
- Állítsuk össze a dorayakit: kenjünk egy kanál édes vörösbabpasztát két palacsinta közé, mintha szendvicset készítenénk. A töltelékből tegyünk többet a palacsinták közepére, hogy a dorayaki közepe vastagabb legyen, mint a széle, és szép, enyhén domború formát kapjon.520 g édes vörösbabpaszta

- Tálalásig csomagoljuk a dorayakit frissentartó fóliába.

Tárolás
- A maradék dorayakit frissentartó fóliába csomagolva, hűvös helyen 2 napig tárolhatjuk. Fagyasztózacskóba téve a fagyasztóban egy hónapig is eláll.
Megjegyzések
Táplálás
Kulináris források
Ehhez a recepthez a Just One Cookbook változatát vettem alapul, amely a japán konyha egyik meghatározó hivatkozási pontja. A sütési technikához Nino’s Home YouTube-videója nyújtott segítséget. Rendkívül részletes, és sok trükköt adott ahhoz, hogy a dorayaki külseje is tökéletes legyen. Mert igen, a japán konyhában a megjelenés nagyon fontos.
