Yasai karē – japán zöldséges curry

Egy házi japán curry darált sertéshússal és omlós zöldségekkel, házi curryrántással sűrítve, finom édes-sós jegyekkel megbolondítva.

Egy tál rizs, egy merőkanál aranyló curry, és puha kabocha tök-, burgonya- és padlizsándarabok. A darált sertéshús beleolvad a szószba, a gyömbér és a fokhagyma finoman kibontakozik, a ketchup, a Worcestershire-szósz, az alma és a chutney édes-sós rétegei pedig szépen lekerekítik az összhatást.

Ez egy hétköznapi curry: laktató, egyszerű, házi rántással sűrítve. Forrón tálaljuk, rizsre kanalazva.

Mi az a yasai karē?

Yasai jelentése „ zöldségek ”, a karē pedig az angolból átvett „ curry ” szóból ered. Az ételt leggyakrabban karē raisu formájában tálalják, vagyis rizsre öntött curryként, és a yōshoku kategóriájába tartozik, a nyugati hatású fogások japán családjába. A sűrű, lágy házi változat a mindennapi japán konyha része.

A „ yasai ” a zöldségeket helyezi előtérbe, de a szó nem jelenti azt, hogy az étel vegetáriánus : sok változatba, így ebbe is, kerül egy kevés hús. Itt 140 g darált sertéshús egészíti ki az öt zöldséget (hagyma, sárgarépa, padlizsán, kabocha tök és burgonya).

A szósz alapja egy házi japán curryrántás, amely serpenyőben készül olajból, lisztből, japán curryporból és egy csipetnyi garam masalából.

Nyugatról érkezett curry

A japán curry nem Indiából, hanem Angliából érkezett. Japán nyugati nyitásának időszakában, a Meidzsi-korban vezették be, előbb a haditengerészeten, majd az étkezdéken és az iskolákon keresztül terjedt el, mielőtt hétköznapi fogássá vált volna. Japán változata enyhébb, sűrűbb és édesebb, mint az indiai curry, és ma már számtalan házi változatban készül.

A yasai karē fő hozzávalói

A kabocha tök lágy, édeskés húsa főzés közben omlósra puhul. Jól illik hozzá a kockázott burgonya, a vékonyra szeletelt padlizsán, a finomra vágott hagyma és a gyufaszálra vágott sárgarépa. A burgonya és a padlizsán a főzés előtt néhány percig vízben ázik, hogy szépen megőrizze az állagát. A kis mennyiségű darált sertéshús mélységet és testességet ad, anélkül hogy elnyomná a zöldségeket.

A rántás külön készül : az olajat és az átszitált lisztet alacsony lángon simára keverve melegítjük, majd hozzáadjuk a currypor és egy csipetnyi garam masala keverékét. Ez a házi rántás sűríti be a szószt és hordozza a fűszereket, anélkül hogy boltban kapható currykockát használnánk.

Kétféle ízesítés ad ritmust a főzésnek. Az A ízesítés — reszelt gyömbér, fokhagyma és vörösbor — már a legelején ízt és illatot ad a sertéshúsnak, a vörösbor felét pedig a végére tartalékoljuk.

A B ízesítés, amely akkor kerül bele, amikor a zöldségek már puhák, egyesíti azokat az édes-sós jegyeket, amelyek a fogás karakterét adják : Worcestershire-szósz, szójaszósz, cukor, ketchup, levespor, almapüré és chutney. Az alaplé egyszerűen forró vízből és levesporból készül ; más japán változatok inkább dashi– és kombualapot használnak. A curryt rizsre tálaljuk, a választáshoz pedig jól jöhet ez a rizskalauz.

Tippek a biztos sikerhez

Készítse el előre a rántást, és tegye félre : a főzés végén, a tűzről lehúzva adja hozzá, majd tegye vissza kis lángra, hogy csomómentesen sűrítsen. Áztassa a burgonyát és a padlizsánt vízbe, amíg a többit előkészíti, és csak annyi forró vizet öntsön rá, amennyi éppen ellepi a zöldségeket.

A B ízesítést csak akkor adja hozzá, amikor a zöldségek már puhák, utána keverje bele a rántást, és a végén adja hozzá a maradék vörösbort, hogy megőrizze annak aromáját. Ha további japán curryket is kipróbálna, nézze meg a katsu curryt, a curry udont vagy a bifu karēt.