Indiai édesség ghíben pirított finom szemű búzadarából, cukorral édesítve, kardamommal illatosítva, kesudióval, mandulával és mazsolával gazdagítva.
Vannak esték, amikor olyan meleg desszertre vágyunk, amelynek illata betölti az egész házat. A serpenyőben a búzadara lassan aranyszínűre pirul a ghíben, és pörkölt mogyoróra, szinte kekszre emlékeztető illatot áraszt.
A forró víztől sisteregve megduzzad, belekerül a kardamom, a telt mazsolaszemek pedig megbújnak a ropogós kesudiók között. Még langyosan kanalazva a halwa lágy, fényes és szájban olvadó, a tál pedig a vártnál jóval hamarabb kiürül.

Mi az a búzadarás halwa ?
A búzadarás halwa indiai desszert, amely ghíben megpirított, majd forró vízben megfőzött és cukorral édesített finom szemű búzadarából készül. Illatát a kardamom adja, a tetejére pedig ghíben pirított kesudió, mandula és mazsola kerül. Lágy állaga a grízpudingot idézi, ám a pirított íz sokkal hangsúlyosabb benne. Mahárástrában és Gudzsarátban sheera néven ismerik.
A halwa szó az arab hulw, azaz „ édes ” szóból ered. Hindiül a sooji búzadarát jelent : a sooji ka halwa tehát egyszerűen „ búzadarás halwa ”.
Az arab édességektől az indiai konyhákig
Az első halwák közel-keleti édességek voltak, amelyeket datolyából és tejből, vagy mézzel, mandulával és szezámmaggal főzött cukorszirupból készítettek. Egy XIII. századi arab szakácskönyv, a Kitab al-Tabikh már többféle, kardamommal vagy rózsavízzel illatosított változatot is leír.

A desszert a kereskedelem révén, Perzsián keresztül jutott el Indiába, a Delhi Szultanátus idején. A XVI. században az Ain-i-Akbari azok között az ételek között említi, amelyeket Akbar mogul császárnak szolgáltak fel a húsmentes napjain.
A halwa később gabonákból, zöldségekből vagy aszalt gyümölcsökből és olajos magvakból készülő édességek népes családjává vált. Délen a rava kesari sáfránnyal színezett búzadarás halwa ; északon a gajar halwa, a tejben hosszan főzött reszelt sárgarépából készült változat a téli ünnepek desszertje.
A búzadarás halwa továbbra is a legelterjedtebb. Családi körben uzsonnára vagy reggelire készítik, és gyakran prasad is lesz belőle, vagyis ima után közösen elfogyasztott felajánlás. A Navratri ünnepén, az Ashtami pooja napján poori mellé tálalják: ezek a kis, olajban sült kenyerek ugyanabból a tésztából készülnek, mint a chapati. Fűszeres fekete csicseriborsó is kerül melléjük, amely a chana masala rokona.
A búzadarás halwa fő hozzávalói

Az alapot a finom szemű búzadara adja: minél finomabb a szemcse, annál lágyabb lesz a halwa. A ghí, vagyis a tisztított vaj egyszerre szolgál a búzadara pirítására, az aromák kibontakoztatására és a desszert fényessé tételére. Jól bírja a hőt, míg a hagyományos sótlan vaj a benne lévő víz és tejalkotók miatt hamarabb megég. A hagyományos recept ugyanannyi búzadarát használ, mint ghít és cukrot{NB}; ebben a változatban kevesebb a ghí, de a főzés végén hozzáadott két evőkanálnyi mennyiséggel gazdagabbá tehetjük a halwát.
A víz szabályozza az állagot : valamivel kevesebb vízzel szemcsésebb, önmagában fogyasztható halwát kapunk, több vízzel pedig egészen lágyat, amilyet a poori mellé szokás kínálni. A víz egy részét teljes tejjel is helyettesíthetjük a krémesebb végeredményért. A cukrot csak akkor adjuk hozzá, amikor a dara már felszívta a vizet.
A többit a feltét teszi hozzá. A kesudió aranyszínűre pirul a ghíben, a szeletelt mandula vékony lapocskákkal gazdagítja a desszertet, a mazsola pedig lédúsra duzzad. A felük együtt fő a búzadarával, a másik felüket félretesszük, és a végén adjuk hozzá. A halwa illatát a kardamom adja ; rózsavízzel is helyettesíthetjük, amely ugyanazt a virágos aromát hozza, mint a rózsaszirup.
Elkészítési tanácsok a tökéletes búzadarás halwához

Minden a pirításon múlik : vastag aljú serpenyőben, alacsony-közepes lángon, állandó keverés mellett 12–15 percig pirítsd a búzadarát, amíg aranyszínű és illatos lesz, és a ghí kezd különválni. Ha túl barnára pirul, keserű lesz ; ha túl világos marad, a halwa íztelen és ragacsos lesz. A víz legyen nagyon forró, de ne forrjon, és számíts rá, hogy a búzadarához érve erősen fröcsköl : óvatosan, egyszerre öntsd hozzá, majd azonnal kezdd el keverni. A jól sikerült halwa elválik a serpenyő falától, lágy marad, és enyhén fénylik a ghítől.

Hozzávalók
- 160 g finom szemcséjű búzadara
- 100 g ghí
- 175 g cukor
- 600 ml víz
- 45 g kesudió, félbevágva
- 8 mandula, vékonyra szeletelve
- 2 evőkanál mazsola
- 0.5 teáskanál őrölt kardamom
Utasítás
Préparation
- Melegítsük fel a ghít egy vastag aljú serpenyőben.

- Pirítsuk aranyszínűre a kesudiót.
- Adjuk hozzá a mandulát és a mazsolát.

- Pirítsuk tovább, amíg a mazsolaszemek megduzzadnak.

- Tegyük félre az olajos magvak és a mazsola felét a díszítéshez.

- Vegyük kisebbre a lángot.
- Adjuk hozzá a búzadarát.

- Pirítsuk alacsony vagy közepes lángon, folyamatos keverés mellett 12–15 percig, amíg aranyszínű és illatos lesz, és a ghí kezd különválni.

- Közben melegítsük a vizet nagyon forróra, de ne forraljuk fel.
- Öntsük a forró vizet egyszerre a búzadarára, óvatosan, mert a keverék könnyen fröcsköl.

- Azonnal keverjük meg, hogy ne csomósodjon össze.
- Fedjük le, és főzzük néhány percig, amíg a vizet teljesen magába szívja.

- Adjuk hozzá a cukrot és a kardamomot.

- Keverjük össze: a halwa ismét folyóssá válik.
- Fedjük le, és főzzük addig, amíg a cukor feloldódik, és a halwa elválik a serpenyő falától.

- Keverjük hozzá a félretett olajos magvakat és mazsolát.

- Tálaljuk forrón vagy langyosan.
