Balin más szabályok érvényesek, mint Délkelet-Ázsia legtöbb úti céljánál: vízumügyintézés tele apró buktatókkal, forgalom, amelyben egy tízperces út egy óráig is eltarthat, robogós turistákra vadászó rendőrök és Kuta környéki pénzváltók, amelyek trükkjei egy Las Vegas-i bűvészt is lenyűgöznének.
Íme a gyakorlati tanácsaim, árakkal együtt. Az úti célokhoz és útitervekhez a teljes Bali-útikalauzomban találsz segítséget.
- Bali-utazás tervezése: milyen vízum kell, és hogyan jutsz oda?
- Mennyibe kerül?
- Hogyan közlekedj Balin?
- Hol szállj meg, hogy a legtöbbet hozd ki az utazásból?
- Hogyan fizess a helyszínen?
- Biztonságos?
- Milyen átverésekre figyelj?
- Milyen SIM-kártyát és alkalmazásokat használj?
- Mikor utazz, és mit csomagolj?
- További Bali-útikalauzaim
Bali-utazás tervezése: milyen vízum kell, és hogyan jutsz oda?
A legtöbb ország állampolgárai, köztük a franciák is, érkezéskor kapnak vízumot (VOA) a Ngurah Rai repülőtéren: 500 000 IDR (körülbelül 30 EUR / 35 USD) 30 napra, amely egy alkalommal további 30 nappal meghosszabbítható a helyi bevándorlási hivatalban.
A hosszabbításhoz háromszor kell bemenned a hivatalba (leadni az útleveledet, visszamenni a biometrikus adatok felvételére, majd átvenni az útlevelet). A Kuta/Legian területén működő ügyintézők, például a Bali Visas, a Legal Legends vagy a Komala Visa segítségével elég egyszer bemenned, 25–45 EUR felárért: ha már indulás előtt tudod, hogy 60 napig maradsz, minden rúpiát megér.
A legjobb tanácsom: indulás előtt igényelj e-VOA-t online, a hivatalos oldalon (molina.imigrasi.go.id). Én ezzel az automata kapukat használtam, és kihagytam a személyzettel működő pultot; még ha a kapuk el is romlanak (előfordul), a két sor közül az elsőt elkerülöd, mert a fizetésedet már feldolgozták.
Csaló oldalak másolják a portált, és dupla árat kérnek: az URL-nek .go.id végűnek kell lennie. Francia bankkártyákkal néha elakad a fizetés, ilyenkor próbálj másik böngészőt vagy másik kártyát.
Párizs-CDG-ről nincs közvetlen járat: a leggyakoribb átszállóhelyek Szingapúr, Kuala Lumpur, Bangkok és Doha, többnyire a Singapore Airlines járataival Szingapúron, a Qatar Airways járataival Dohán vagy az Emirates járataival Dubajon keresztül, szezontól függően 500–900 EUR retúr áron. Néha olcsóbb külön foglalni a Párizs–átszállóhely és az átszállóhely–Bali szakaszt, de előbb ellenőrizd a poggyász továbbítását.
A Ngurah Rai nemzetközi repülőtér (DPS) a sziget déli csücskén, Kuta közelében található (lásd az útmutatómat a repülőtérhez közeli kutai szállásokról). E-VOA-val a beléptetés 15–30 perc a kapuknál kialakult sortól függően; nélküle egy órával vagy többel számolj.
Az érkezési csarnokban sofőrök falán vágtam át, akik minden külföldinek azt kiabálják: „Taxi! Taxi!”, gyakran teljesen irreális kezdőárakkal: 1 millió IDR egy olyan fuvarért, amelynek 300 000-be kellene kerülnie.
Az én megoldásom: előre lefoglalt transzfer a Klook vagy a Booking.com oldalán, fix áron, alkudozás nélkül, a nevedet mutató táblával váró sofőrrel (Ubudba körülbelül 300 000-400 000 IDR, azaz 18-25 EUR). A Grab is működik, de gyalog kell eljutnod a parkolóban lévő „Grab Lounge” ponthoz, és a csúcsidős felár elviheti a megtakarítást.
Mennyibe kerül?
Szerintem ideje felülvizsgálni a rendkívül olcsó Baliról alkotott képet: Canggu, Seminyak és Uluwatu árai 2019 óta szinte megduplázódtak, és Canggu lett a sziget leggyorsabban dráguló része. Ettől még napi 45 EUR-ból kényelmesen nyaralhatsz, 90 EUR-ból pedig már medencés villára is futja.
| Költségkeret | Napi költség (egyedül) | Szállás | Étkezés | Közlekedés |
|---|---|---|---|---|
| Hátizsákos | 22-30 EUR | Közös hálóterem hostelben (5-9 EUR/éj) | Kizárólag helyi warungok (1-1,50 EUR/étkezés) | Robogóbérlés |
| Középkategória | 45-70 EUR | Privát szoba vagy családi vendégház (18-27 EUR/éj) | Helyi warungok és nyugati stílusú kávézók vegyesen | Robogó + alkalmanként Grab |
| Kényelmes | 90-135+ EUR | Saját medencés villa (35-45 EUR/éj) | Éttermek (27 EUR/nap) | Privát sofőr |
Egy párnak 12 napra 1 800 EUR-val számolj repülőjegyek nélkül, azaz körülbelül napi 75 EUR-val fejenként: ebben a privát szállás, a helyi és éttermi étkezések, a programok és a közlekedés is benne vannak.
A helyszínen a robogóbérlés napi 70 000-100 000 IDR (4-6 EUR), egy étkezés helyi warungban 15 000-25 000 IDR (1-1,50 EUR), egy étkezés kávéval egy nyugati stílusú kávézóban több mint 100 000 IDR (6+ EUR), egy egyórás balinéz masszázs pedig 100 000-150 000 IDR (6-9 EUR). Egy beach club napozóágyához 1–3 millió IDR (60-180 EUR) minimumfogyasztás szükséges.
A Bintang sör olcsó, az import tömény italokat és a bort viszont magas adók terhelik, ezért drágák: ha iszol alkoholt, maradj a helyi sörnél, és a koktélozást tartogasd az alkalmi beach club-látogatásokra.
Az én tippem: hagyd el a turistás déli részt. Amed, Lovina és Sidemen árai még mindig közel vannak a járvány előttiekhez, és egy rizsföldekre néző bungaló Amedben akár éjszakánként 14 EUR-ba is kerülhet. Szűkös a kereted? A könnyebb szervezés érdekében töltsd az első vagy az utolsó napokat délen, az utazás nagy részét pedig északon vagy keleten.
Számomra Bali egyik igazi öröme, hogy szinte fillérekért ehetek jót: egy warungban a nasi goreng vagy a mie goreng 1-1,50 EUR-ba kerül, és gyakran finomabbnak találom, mint a nyugati vendégekre szabott kávézók 7 EUR-s változatát. A kulcs a nagy forgalom, ami friss alapanyagokat és nem sokáig álló ételeket jelent.
Azokat a helyeket kerestem, amelyek ebédidőben tele voltak helyiekkel: ha az étlap csak indonéz nyelvű, és a műanyag székek nem illenek egymáshoz, jó helyen jársz. Otthon is főzöm ezeket az ételeket, a nasi goreng receptem és a mie goreng receptem is fent van az oldalon a többi indonéz receptemmel együtt, az ajánlott helyeket pedig az olcsó bali étkezésről szóló útmutatómban találod.
Hogyan közlekedj Balin?
A robogó a leggyorsabb közlekedési eszköz: egy autóval 45 perces út robogóval 10 perc, különösen Canggu és Ubud központjának bedugult útjain.
Van viszont egy komoly bökkenő: motoros jogosítványra (a francia A vagy A2 kategória elegendő) és motorkerékpárra is érvényes nemzetközi vezetői engedélyre (PCI) van szükséged. A PCI-t indulás előtt igényeld az ANTS oldalán vagy a prefektúrán (ingyenes, néhány hét): Balin nem tudsz szabályosan kiállított engedélyt szerezni, bármit is állítanak egyes üzletek.
Érvényes PCI és motoros jogosítvány nélkül az utasbiztosítód szinte biztosan megtagad minden térítést egy baleset után, miközben az orvosi költségek több ezer euróra rúghatnak: ez a leggyakoribb pénzügyi katasztrófa a Balira látogató turisták körében.
Ne itt tanulj meg vezetni: a forgalom kaotikus, az utakon homok, kátyúk és kóbor kutyák vannak. A „bali tetoválások” (kipufogó okozta égési sérülések a vádlin, horzsolások az alkaron) egy bizonyos turistatípus ismertetőjegyei; ha még sosem vezettél motort, már hónapokkal korábban vegyél órákat otthon, vagy mondj le a robogóról.
A megbízható kölcsönzők közé tartozik a Bikago (biztosítással, online foglalással, drágábban), a Bali Bike House és a Varuna Ubud környékén. Ellenőrizd, hogy a bérléshez telefontartó és tiszta sisak is jár-e.
Indulás előtt telepítettem a Grab és a Gojek alkalmazást; az áraik változnak, ezért minden út előtt hasonlítsd össze őket. A Grab könnyebben elfogadja a nemzetközi bankkártyákat, a Gojek gyakran olcsóbb motoros taxira (GoRide) és ételkiszállításra (GoFood).
A GoRide és a GrabBike a pénztárcabarát megoldás: a forgalomban cikázó sofőr mögött ülve élvezheted a robogó gyorsaságát a vezetés kockázata nélkül, fuvaronként minimum körülbelül 20 000 IDR-ért (1,20 EUR), csúcsidőben ennél többért.
Cangguban, Ubud központjában, az Uluwatu-templom közelében és a repülőtér érkezési oldalán helyi fuvaroscsoportok (néha „taximaffiának” nevezik őket) tiltják, hogy a Grab és a Gojek utasokat vegyen fel, az oda behajtó sofőrök pedig konfliktust kockáztatnak. A megoldás: sétálj 200-300 métert a turistaközponton kívülre, mielőtt rendelsz, és ülj előre, ha a sofőr kéri, hogy kevésbé tűnj alkalmazáson keresztül rendelt fuvar utasának. A MyBluebird, a Bluebird taxik hivatalos alkalmazása ezeknek a zónáknak a többségében működik, mert a helyi csoportok általában tiszteletben tartják a hagyományos taxikat.
Templomlátogatásokhoz és kirándulásokhoz a magánsofőr kényelmes és stresszmentes választás: egy teljes, 10 órás nap 600 000-800 000 IDR (35-50 EUR), autóval és benzinnel együtt, egy hosszabb útért, például Ubud és Lovina között oda-vissza, pedig akár 1 millió IDR-t (60 EUR) is elkérnek.
Légy óvatos az 500 000 IDR-nél olcsóbb sofőrökkel: gyakran jutalékos turistacsapdákhoz (kávéültetvényekre, ezüstműves műhelyekbe, „hagyományos művészeti galériákba”) terelve egészítik ki a bevételüket, te pedig több időt töltesz üzletekben, mint azokon a helyeken, amelyeket látni szerettél volna. Szerintem jól elköltött pénz 700 000+ IDR-t fizetni egy olyan sofőrnek, aki kitérők nélkül oda visz, ahová kéred.
Foglalj a Klookon keresztül, ahol ellenőrzött sofőröket találsz fix áron, ügyfélszolgálattal. Hívd meg ebédre, vagy adj neki 50 000 IDR-t az étkezésére, és a végén borravalót, ha elégedett voltál a szolgáltatással.
Nusa Penida, Nusa Lembongan és a Gili-szigetek gyakran kerülnek be egy bali utazásba egynapos vagy többnapos kitérőként. A hajók Padang Baiból (rövidebb átkelés, körülbelül 1 óra 30 perc) vagy Sanurból (hosszabb, 3+ óra, de közelebb van Dél-Bali szállodáihoz) indulnak.
Az olyan szolgáltatók, mint a Blue Water Express és az Eka Jaya, 600 000-700 000 IDR-t (35-42 EUR) kérnek az átkelésért; a kikötők közelében lévő standokon körülbelül 250 000 IDR-ért (15 EUR) árulnak jegyeket névtelen, kisebb, régebbi és kevésbé karbantartott hajókra, háborgó tengeren pedig ez a különbség biztonsági kérdés. Beszállás előtt 30 perccel vegyél be egy tablettát tengeribetegség ellen, akkor is, ha erős a gyomrod: az átkelés rázós lehet, különösen október és április között.
Hol szállj meg, hogy a legtöbbet hozd ki az utazásból?
A bázisod az egész utazást meghatározza. Canggu a digitális nomádok és a szörfösök központja, a legmagasabb árakkal; a sziget belsejében, rizsteraszokkal körülvett Ubud inkább a kultúrához és a templomokhoz jó választás; Seminyak kifinomultságban és árakban is egy szinttel Canggu felett áll, jobb éttermekkel.
Sanur nyugodt, gyalogosan bejárható, a családok és az idősebb látogatók is kedvelik. Robogó nélkül türelemre és jól megválasztott bázisra van szükség. Sanurban sík utcák és tengerparti gyalogos sétány vár, ahol én is sétáltam, Ubud központjában pedig gyalog is elérhetők az éttermek és az üzletek, így mindkettő remekül működik jármű nélkül is.
Canggu és Seminyak Grab autóval és GoRide motoros taxival is megoldható, de sokat fogsz vesztegelni a dugókban. A sziklaparti kilátásáról és beach clubjairól ismert Uluwatuban robogó vagy sofőr kell, bárhová is mennél. A bali szállásválasztási útmutatómban összehasonlítom az egyes környékeket, és van egy külön Ubudnak szentelt útmutatóm is.
Hogyan fizess a helyszínen?
Továbbra is a készpénz az úr: sok warung, piaci stand és kis üzlet nem fogad el kártyát, ezért mindig legyen nálad indonéz rúpia. A bankjegyek nagy címletűek (az 50 000 és 100 000 IDR-es gyakori), a sok nullához pedig kell néhány nap, amíg hozzászoksz.
Én bankfiókokban elhelyezett automatákból vettem fel pénzt (BCA, BNI, Mandiri). Kerüld az utcán magukban álló automatákat, különösen a turistás környékeken mindenféle falra szerelteket: a kártyaadat-lopó eszközök ismert problémát jelentenek, ezért mozgasd meg a kártyaolvasót, mielőtt behelyezed a kártyádat, és ha lazának vagy túl nagynak tűnik, menj tovább.
Ritkábban vegyél fel nagyobb összegeket, hogy csökkentsd a tranzakciónkénti díjakat, szólj a bankodnak, hogy elkerüld a kártyád letiltását, és vigyél tartaléknak egy második kártyát is.
Szerintem a pénzváltók jelentik Bali legnagyobb turistacsapdáját és a sziget legbejáratottabb átverését. Kuta, Legian és Seminyak üvegfalú pénzváltói szó szerint a piacinál jobb árfolyamokat hirdetnek: ez az első vészjelzés, hiszen egy tisztességes vállalkozás nem adhat valutát a beszerzési ára alatt.
Az alkalmazott lassan, bankjegyről bankjegyre számolja le a rúpiáidat, mintegy bizonyítva a becsületességét. Aztán jön a trükk. Miközben egymásra rakja a bankjegyeket, a pulthoz ütögeti vagy nyomja őket, és néhányat egy résbe vagy rejtett fiókba csúsztat, vagy egy borítékba hajtogatja a köteget, közben több bankjegyet eltüntetve. Néha egy második ember kérdez tőled valamit, hogy egy pillanatra elterelje a figyelmedet: 20-30 %-kal kevesebb pénzzel távozol, mint amennyit megszámoltál.
Az aranyszabály: te legyél az utolsó, aki hozzáér a pénzhez, mielőtt az a zsebedbe kerül, és ha az alkalmazott a számolásod után újra hozzányúl a köteghez, az üzlet tárgytalan, távozz. A legjobb megoldás továbbra is a banki ATM; ha készpénzt váltasz, válassz egy valódi épületben működő, zöld „PVA Berizin” jelzéssel ellátott „engedélyezett pénzváltót”, és kerüld a járdán álló üvegfülkéket.
A borravaló nem kötelező, de örülnek neki. A turistás környékek legtöbb étterme szervizdíjat számít fel, a warungokban pedig kedves gesztus otthagyni az aprót (néhány ezer rúpiát). Egy teljes nap után a sofőrnek általában 50 000-100 000 IDR (3-6 EUR), a masszőrnek pedig a kezelés árán felül 20 000-50 000 IDR borravalót szokás adni.
Biztonságos?
Még a repülőút előtt megkötöttem az utasbiztosításomat, ebből nem engedek. Az Európai Egészségbiztosítási Kártya (EHIC) semmit sem fedez Indonéziában: magánbiztosításra van szükséged, és az olyan biztosítóknál, mint a Chapka, az ACS vagy az Allianz Travel, találsz ázsiai utazásokhoz illő csomagokat.
Ellenőrizd, hogy a biztosításod fedezi-e a motorbaleseteket, és milyen feltételekkel: a legtöbb érvényes motoros jogosítványt és nemzetközi vezetői engedélyt követel meg, különben te fizeted a kórházi ellátást, ami műtétet igénylő töréseknél könnyen 5 000-10 000 EUR vagy még több lehet.
A „Bali belly” (utazók hasmenése) sok látogatót érint, általában az első napokban. Igyál palackozott vizet, kerüld a jégkockát a kis út menti standoknál (az éttermek és a régóta működő warungok jégkockái üzemből származnak, és általában biztonságosak), egyél népszerű, nagy forgalmú warungokban, és moss gyakran kezet. Ha mégis elkapod, pótold a folyadékot szájon át alkalmazható rehidráló sókkal, amelyeket Bali bármelyik gyógyszertárában néhány centért megvehetsz: a legtöbb eset 24-48 óra alatt rendeződik.
Indulás előtt 4-6 héttel keresd fel a nemzetközi oltóközpontot vagy a háziorvosodat: Balira általában ajánlják a hepatitis A és a hastífusz elleni oltást, és a sok kóbor kutya miatt a veszettség ellenit is érdemes megfontolni. Franciaországban ezt az egyetemi kórházak (CHU) nemzetközi oltóközpontjai intézik. Előzetes oltás nélkül egy oltatlan kutya harapása azonnali, expozíció utáni kezelést igényel, tehát gyorsan kórházat kell találnod.
Sok a kóbor kutya, főleg vidéken és a templomok körül. Nappal többnyire szelídek, éjjel viszont néha védik a területüket: ne simogasd és ne etesd őket, ne menj a közelükbe. Ha robogózás közben rád ront egy kutya, ne rántsd félre a kormányt (sok turista éppen emiatt szenved balesetet): tartsd a sebességedet és az irányt, a kutya általában megáll. Ha megharap, azonnal mosd a sebet szappannal és vízzel legalább 15 percig, majd siess kórházba expozíció utáni veszettség elleni kezelésre.
Milyen átveréseket kerülj el?
Bali biztonságos úti cél, de a turistákra szakosodott átveréseknek jól bejáratott rendszere van. A kockázat csak anyagi: kiürítik a pénztárcádat, ha nem vagy képben.
Egyes taxisok azt állítják, hogy „elromlott” a taxiórájuk, és fix árat ajánlanak, általában a taxiórás díj 3-5-szörösét. A megbízható társaság a Bluebird (madaras logó, egyenruhás sofőrök, működő taxiórák), de vannak hamis Bluebird taxik is, hasonló fényezéssel és apró részletekben eltérő logóval. Rendelj a MyBluebird appon keresztül, vagy maradj a Grab és a Gojek mellett, ahol az árat már beszállás előtt rögzítik.
A Besakih templomnál, Bali legnagyobb és legfontosabb templománál rámenős felhajtók állítják a bejáratnál, hogy a belépéshez idegenvezetőt kell fogadnod. Ez nem igaz: a hivatalos pénztárnál vettem jegyet, és idegenvezető nélkül mentem be. A forgatókönyv kisebb templomoknál is ismétlődik, kevésbé erőszakosan, és mindig a hivatalos pénztár tájékoztatása a mérvadó arról, hogy mi kötelező.
Egyes templomoknál a hivatalos pénztáron kívül várakozó felhajtók „adományt” követelnek egy szarongért vagy áldásért; a rizsföldeken átvezető ösvények némelyikén rögtönzött fizetőkapuknál kérnek ugyanezt egy valójában nyilvános út használatáért. A hivatalos belépődíjat a hivatalos pénztárnál fizeted, minden más önkéntes, bármennyire erősködnek is.
Lempuyangnál a híres „Mennyország kapuja” fotóért, amelyen a templom kapui keretezik az Agung-hegyet, 2-3 órát kell sorban állnod egy 2 másodperces fotózásért, az Instagramon olyan tökéletesnek tűnő vízi „tükröződést” pedig egy tükör adja, amelyet a fotós a fényképezőgép alá tart. Döntsd el te, megéri-e a várakozást.
A kirándulások sofőrjei imádják a Kintamaniban található, Batur-hegyre néző büfééttermeket: drága és középszerű ételek (órák óta melegítőlámpák alatt álló, hideg büféfogások), bár a kilátás valóban szép. Ugyanezért a vulkáni panorámáért én a Kintamani hegygerincén futó út menti kis kávézók egyikét választottam, jobbat és olcsóbbat. A sofőröd ott nem kap jutalékot, ezért sosem ajánlja őket.
A rendőri ellenőrzések („operasi”) sok turistát meglepnek: Kuta, Seminyak és Canggu főútjain, valamint a Sunset Road mentén a rendőrök minden robogózó külföldit megállítanak. Ha minden rendben van (érvényes jogosítvány, nemzetközi vezetői engedély, sisak a fejeden, póló rajtad), általában szó nélkül továbbintenek.
Ha valami hiányzik, a rendőr „bírságról” beszél. A valódi bírsághoz kék nyomtatvány és bírósági tárgyalási időpont jár; a helyszíni készpénzes fizetés kenőpénz, jellemzően 50 000-200 000 IDR (3-12 EUR), ha nyugodtan alkudozol, de akár 500 000-1 000 000 IDR is lehet, ha rémültnek vagy tehetősnek tűnsz.
Elterjedt stratégia külön pénztárcát tartani, benne mindössze 50 000-100 000 IDR-rel, és azt mutatni a rendőrnek, hogy ennyi az összes pénzed. Azt írom le, mi történik a valóságban a helyszínen, nem azt tanácsolom, hogy fizess.
Milyen SIM-kártyát és alkalmazásokat használj?
A Telkomsel lefedettsége a legjobb Balin, beleértve Nusa Penidát és a Gili-szigeteket is, ahol a többi szolgáltató már elveszíti a jelet. SIM-kártyát érkezéskor a repülőtéren vehetsz (azonnali mobilnet, de nagyjából dupla áron), vagy egy kis városi mobiltelefon-üzletben (féláron, a regisztrációhoz az útleveleddel); várd meg a megerősítő SMS-t, mielőtt elhagyod az üzletet, hogy biztosan aktiválva legyen.
A francia előfizetésed (Free, SFR, Orange, Bouygues) roamingja drága Indonéziában, és a legtöbb csomag nem terjed ki Délkelet-Ázsiára: egy helyi SIM vagy eSIM jóval olcsóbb.
Ha eSIM-kompatibilis, kártyafüggetlen telefonod van, az Airalo és a Nomad szolgáltatását ajánlom. Még a repülőút előtt beállítottam az eSIM-emet, és már leszálláskor volt mobilnetem: kicsit drágább a helyi fizikai SIM-kártyáknál, de nekem megéri a felárat, hogy elkerüljem a regisztrációt, és az első perctől legyen kapcsolatom.
A WiFi minősége nagyon változó: Canggu és Ubud digitális nomádok körében népszerű kávézóiban és közösségi irodáiban általában megbízható és gyors, az olcsó szállásokon és vidéki vendégházakban viszont lassú lehet vagy szakadozhat. Ha távmunkában dolgozol, ne hagyatkozz a szállásod WiFijére: a helyi SIM-ed vagy az eSIM-ed egy jó adatcsomaggal a B terved.
Hat alkalmazás lefedi a legfontosabbakat: Grab és Gojek az utazáshoz és ételrendeléshez, MyBluebird a taxikhoz, Google Maps (töltsd le Bali offline térképét a repülőút előtt), WhatsApp a sofőrökkel, szállodákkal és utazásszervezőkkel való kapcsolattartáshoz, valamint az utasbiztosítód appja, hogy az e-mailjeid böngészése nélkül is kéznél legyen a kötvényszámod és a vészhelyzeti elérhetőségeid.
Mikor indulj, és mit pakolj a bőröndbe?
Balin két évszak van: a száraz (áprilistól októberig) és az esős (novembertől márciusig). A különbség számít, de egyik sem ok arra, hogy lemondj az utazásról.
Szerintem április és május az ideális időszak: az esőzések véget értek, még nincs túl sok turista, és az árak még a főszezoni szint alatt vannak. Júniustól augusztusig, a főszezonban a legjobb az idő (napsütés, alacsony páratartalom, hűvös esték Ubudban), de a tömeg és az árak is ugrásszerűen nőnek, Seminyak és Uluwatu szállodáinak árai pedig 30–50 %-kal magasabbak, mint az átmeneti szezonban. Szeptember és október áprilishoz és májushoz hasonló: remek idő, egyre kevesebb turista, alacsonyabb árak.
November enyhén indul, időnkénti záporokkal, december viszont már hevesebb esőket és karácsonyi, újévi rohamot hoz, így az időjárás ellenére főszezoni árakra számíthatsz. Január és február a legcsapadékosabb hónapok (mindennapos délutáni záporok, magasabb páratartalom, néhány szabadtéri programot megzavaró esőzés), de a délelőttök gyakran derültek, ritkán esik egész nap, márciusban pedig kezd szárazabbra fordulni az idő.
Az esős évszak nagy előnye az ár: a szállásárak mindenhol 30–50 %-kal esnek, és jóval kevesebb emberrel kell osztoznod a templomokon és a rizsteraszokon.
A Nyepi ünnepe (a balinéz újév, általában márciusban) 24 órára leállítja a szigetet: nincsenek repülőjáratok, nincs közlekedés, nincs áram, és tilos elhagynod a szállodádat. Különleges élmény, ha felkészülsz rá; ha az utazásod közepére esik, gondoskodj ennivalóról és elfoglaltságról a szállásodon, mert semmi más nem lesz nyitva.
Minden templomban el kell takarnod a térdedet és a válladat: szükséged lesz egy szarongra vagy legalább egy hosszú kendőre. Sok templom bejáratánál kölcsönözhetsz, de ezek gyakran még nedvesek az előző látogató után: én sajátot vittem, így higiénikusabb volt, és megúsztam még egy sorban állást. Egy hosszú, könnyű szarong egészen apróra összehajtható.
November és március között vigyél egy kis helyen elférő esőponcsót vagy vízhatlan kabátot: a heves délutáni záporok 1–2 órán át tartanak, aztán elvonulnak, egy szinte semmibe sem kerülő, pehelykönnyű poncsó pedig megóv az elázástól robogózás közben vagy két templom között. A vízhatlan telefontokoknak és az elektronikai eszközöknek szánt simítózáras zacskóknak is megéri szorítani egy kis helyet.
A listám többi tétele: korallbarát naptej (SPF 50), újratölthető kulacs (a turistás részeken gyakoriak a vízutántöltő pontok), DEET-tartalmú szúnyogriasztó, kis elsősegélycsomag fertőtlenítővel a horzsolásokra, flip-flop papucs a hétköznapokra, mellé zárt cipő vagy vízi szandál, amely jól tapad a templomok lépcsőin és a rizsföldek csúszós ösvényein, valamint fejlámpa vagy zseblámpa a hajnali templomlátogatásokhoz és a vidéki áramszünetekhez.
További útikalauzaim Balihoz
Ha Balit és Thaiföldet egy utazásba kötöd össze, a bangkoki és phuketi utazás előkészítéséhez adott tanácsaim sok szempontból ugyanezekre az alapelvekre épülnek (biztonságos robogózás, fuvarrendelő appok, éberség az átverésekkel szemben). Ha Vietnám felé indulsz tovább, olvasd el a hanoi utazás előkészítéséről szóló útmutatómat. Minden máshoz kezdd az átfogó Bali-útikalauzommal.
